Talán joggal merül fel Benned a kérdés: mit keresett egy olvasó ember egy olyan rendezvényen, ami tele van kockákkal? És itt nem a térbeli, egyenlő élekkel rendelkező testre gondolok… A válasz egyszerű: kíváncsiságból. Nem áll olyan távol tőlem ez a világ sem, több informatikus barátom van, mint könyvmoly – bár ehhez képest én voltam a felbujtó, amikor szóba jöttek a hétvégi programtervek. Úgyhogy gondoltam egyet és szombaton elrángattam másodmagamat a Hungexpora, a 2018-as PlayIT Show-ra.
(Húzd a kurzorod a képre és kattints a jobb oldalán megjelenő nyílra a galéria fellapozásához!)
Első impulzus, amikor még csak kerestem a szakmai bejáratot: Jé, ott sétál egy Szirmai Gergely! Jé, visszaintett! 😀
Második impulzus, a bejáratnál: Nem igaz, hogy nem vagyok rajta a listán, már rég le lett adva a névsor! Ja, hogy felcserélték a két keresztnevem? Így már megvan? Nagyszerű.
Harmadik impulzus, már a helyszínen: #aztarohadtdesokanvannak
Negyedik impulzus, még jobban körülnézve: De sötét van! Ja, hogy kell a környezet a sok világító standnak. Jogos!
Szóval volt itt minden, aminek lennie kellett: játékok, filmek, képregények, párhuzamos világokból érkező cosplayerek, Csillagkapu, Középfölde, Bosszúállok teljes fegyverzettel (tényleg elsétált mellettem egy Loki és egy Amerika Kapitány), híres YouTuberek egyetlen aláírására váró tinédzserek (na jó, engem is enyhén felemelő érzéssel töltött el Pamkutyáékat élőben látni a színpadon), kaja, és persze rengeteg RGB. Erősen rá fogok cáfolni női mivoltomra, lehet nyugodtan geeknek nevezni, de a PlayIT adta fulltech környezetben sokkal jobban éreztem magam, mintha sminktanácsadásra vagy divatbemutatóra szántam volna a napom. Sőt, itt lényegében bárki megtalálhatta az ízléséhez passzoló standot. Ha valaki egy kis fantasy világba süppedt volna, azt nagy szeretettel várta a Gyűrűk Ura pavilonja, vagy mondjuk maga a Vastrón. Ha inkább játszottunk volna, végtelen mínusz egy számítógép és konzol állt rendelkezésünkre. Ha pedig nagyon megszomjaztunk két Just Dance párbaj között és lehűtenénk magunkat néhány korsó sörrel, akkor… jöttünkre öt nap múltán számítsatok, pirkadatkor, Kelet felől. Négykézláb.
Jó kis nap volt ez, tényleg. Két okból azonban komolyan elgondolkoztam azon, hogy a következő években is körbejárjam-e a PlayIT-et:
- Lásd „Harmadik impulzus”. (Tömegfóbiám van, na.)
- Olyannyira lecsökkent a résztvevők átlagéletkora, hogy a csini, rózsaszín karszalagom mellé került plusz egy piros színű is, mert nem hitték el rólam, hogy betöltöttem a 16-ot. Persze ez egy nagyszerű bók volt a szervezők részéről, de elképzelhető, hogy ezt a bizonyos „túlkoros vagyok ide” akadályt nehezen fogom tudni leküzdeni.