Félezer ember két szignóért | Leigh Bardugo Budapesten dedikált

Kicsit mintha megszaporodott volna az életemben az egy főre jutó dedikálások száma: májusban negyedik alkalommal szereztem aláírást Leiner Laurától, októberben Mary E. Pearson közönségtalálkozóját ülhettem (és állhattam) végig, most hétfőn pedig Leigh Bardugo érkezett az Alexandra Könyvesház pódiumára. A szerző Grisa trilógiájához készülő Netflix sorozatot Budapesten forgatják, így tudott egy kis időt szakítani a magyar…

Elnézést, ezt hogy kell megenni?

Ilyen jó kedvvel még soha nem írtam bejegyzést. Bár őszinte leszek, nem sok fogalmam volt Jamie Oliverről. Csak annyit tudtam róla, hogy olyan kajákat képes készíteni, amelyekre a “különleges” szó bőven kevés, bejárta a fél világot és erősen túl van árazva a neve. Egészen mostanáig. Történt egyszer nagyon régen, zúgó erdő közepében, hogy a Marie…

Ezek tényleg be voltak szívva

Soha nem volt célom, hogy kezdő/elsőkönyves szerzők lelkesedésének személyesen ássam meg a sírját. Igen, lehet rám kígyót, békát és más hüllőket kiabálni, hogy akkor mégis mi a fenét műveltem Szűcs Vandával, de na, egy bizonyos szintet szerintem mindenki elvár. Éppen ezért nem is fogok finomítani Tóth Vivien könyvének sem az erényein, sem a hátrányain. Akkor…

Az első elismerés | DUE Sajtófeszt 2016

A blog életkora még éppenhogy nem érte el azt a görbületet, ami után minden hallgató áhítattal a szemében vágyakozik vizsgák alkalmával. Ilyen kevéske múlttal a hátam mögött megkapni az első komolyabb szakmai elismerést, hidd el, hatalmas adrenalinlöket. Minden elől- és hátulütőjével együtt. (Létezik olyan szó, hogy előlütő?)  

A legrondább könyvek!

Múlt héten a magánkönyvtáram legszebb darabjait mutattam meg Nektek, most pedig közkívánatra lőttem pár képet azokról, amiken még egy picit nem ártott volna gondolkodni és szem előtt tartani a “mindig a csomagolással találkozik a vevő először” szabályt. Oké, a borító szimbolikája abszolút rendben van, körték között szívás almának lenni, de sajnos a két véregyszerű –…