Imádom a dark fantasy-t. Tetemes mennyiséget képes vagyok kivégezni belőle, éppen
ezért nem is volt kérdéses, hogy Mark Lawrence trilógiája is egy lesz közülük. De amit kaptam, arra nem találok szavakat. Azért megpróbálom megkeresni őket.
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?
Borító: 10/5 – Nem, nem öt pontot kapott a tízből, hanem tízet az ötből. Külön-külön is
öröm rájuk nézni, hát még együtt a háromra! Sokan talán visszataszítónak találnák a földön heverő, kardtámaszként szolgáló hullákat, a történethez viszont igenis szükségeltetik ez a fajta reflekció. Amolyan „jól megtermett” fantasyhoz méltó borító, respect a tervezőnek. Személyes kedvencem a második.
Cselekmény: 10*/5 – Ha már a csomagolásra tíz pontot adtam, nem fogok kevesebbet a tartalomra. Amit azonban csak erős idegzetűeknek és anonim pszichopatáknak ajánlok.
Még az első kötet tizedik oldaláig sem jutunk el, a tízes éveinek elejét taposó kicsi Jorgy lelkiismeretfurdalás nélkül mészárol le egy komplett falut, plusz egy bajtársát. Mert éppen úgy tartja kedve. Ezzel a két mondattal valószínűleg sikerült elrettentenem a finom lelkű, „finnyásabb” olvasókat, a strapabíró gyomorral megáldottak viszont maradjanak itt, mert nekik van bőven mondanivalóm.
Jorg önmagát száműzve vág neki a nagyvilágnak zsenge korára jellemző konoksággal és irracionális ambíciókkal. Arra számítanánk, hogy a királyi vár kényelme után hamar halálos áldozatává válik a nagybetűs életnek. Ám pont ennek az ellenkezője történt. Összeránt egy szedett-vedett ingyenélő fosztogatóbandát, értelemszerűen fosztogat velük, nem veti meg az alkoholt és a bordélyházakat is igen korán kezdi el látogatni. Mindemellé egy leírhatatlanul öntelt, egomán, individuális, makacs és akaratos jellem társul („Hát dúlnék én falvakat, ha tizenöt volnék? Tizenöt évesen Király leszek!”), aki magasan mások felé helyezi magát és életüket semmire nem becsüli, csupán eszközként használja őket („Nehezemre esik úgy tenni, mintha kedvelném az embereket.”).
Mit tudunk ezekből leszűrni? Egy fiatal srác, sérült lélekkel, de annál több egóval és önbizalommal tör a trónra. Még egészen kisgyermek korában érte őt egy olyan mély megrázkódtatás, amit hosszú-hosszú évek alatt képtelen feldolgozni, ezt a gyengeségét pedig egekbe szökő büszkeséggel és arroganciával palástolja – ergo hiába beszélünk fantasyról, Jorg gyerekkori traumája valósághű és sokkal reprezentatívabb, mint az ötven árnyalatú macsó szívtipró Szürke esete.
De nem is lenne izgalmas a sztori, ha a fundamentális kiskirályfi-nagykirály konfliktusba nem szövődne bele némi
– erőszak: Jorg halomra gyilkolássza azokat, akiknek nem tetszik az arca.
– vallás: Lawrence tökéletesen formálta meg a keresztény egyházfőket, minden erényükkel és hibájukkal együtt.
– mágia: Földi halandók fémcsikorgató csetepatéját nehéz lenne eladni közel sem lejáratott, misztikus formát öltő ellenségek nélkül, Jorg helyére ugyanis nemcsak ő pályázik, hanem egy bizonyos Holt Király, aki konok főhősünkre testileg és lelkileg egyaránt veszélyt jelent.
Mark Lawrence mindent kihozott A Széthullott Birodalomból, amit csak lehetett. Minden lehetséges eszközzel próbálta érzékeltetni, Jorg mekkora egy rohadék, és ezt jól is tette. A történet hangulata csontig hatolóan depresszív, szinte magamon éreztem az erkölcsi fertőt és az utca mocskát – ez fogott meg benne igazán. Eleinte kissé kaotikus, nem mondanám annyira gördülékenynek és gyorsnak, de mindezt semmiképp sem írnám a rovására. Sokkal inkább „vaskosabbá”, kimagaslóvá teszi a trilógiát az, hogy nem rág mindent rögtön a szánkba, hanem szépen, lassan bontakoznak ki a hogyanok-miértek. Műértő fantasykedvelők valószínűleg bele fognak kötni, ennek ellenére igazi minőségi dark fantasy, nem egy egyszerű, pár napos olvasmány. Ehhez idő kell. De megéri.
A második rész hátulján szereplő ajánló szerint „Briliáns – Vetekszik George R. R. Martinnal.” Nos, nálam alaposan lekörözte. Nem csodálkozom, hogy sorra kapkodják el a köteteket és a kiadás jogai végül hét számjegyű összegért keltek el. Dollárban.
Az olvasó szemszögéből nagyjából így néz ki a trilógia, de hogyan látja a szerzője? Erre ő maga ad választ:
Múlt és jövő határait mostad össze A Széthullott Birodalomban. Szerettél volna ezzel érzékeltetni valamit vagy csupán szabadon engedted a fantáziád?
Nincs semmiféle égbekiáltó üzenete, csak úgy gondoltam, hogy jó ötlet lehet. Plusz, mint tudós, tetszik, hogy az elég fejlett tudomány és a mágia megkülönböztethetetlen. Ez a felállás lehetővé tette, hogy játsszak ezzel.
Mit tettél volna a tövisek közé szorult Jorg helyében?
Nem sok mindent, csak lógtam volna ott, és nem lett volna túl rózsás a kedvem. Nem vagyok sem hős, sem rosszfiú, de abban a szituációban nem sokunknak lettek volna választásai.
A Bolondok Hercegében egy sokkal kevésbé ambíciózus hercegről írsz. Nehéz volt elhagyni Jorg individualitását és áthangolni magad?
Nem igazán. 18 hónap szünet volt Jorg sztorijának befejezése és Jalan történetének megkezdése között. Volt egy tiszta elképzelésem, hogy ki lesz Jalan (Flashman-en alapul George MacDonald-Fraser 1969-es könyvéből). És, ha szükségem lett volna valakire, hogy megüssön valamit, velem volt Snorri. (Snorri a Bolondok Hercege című könyv ádáz viking harcosa. – RK)
Jorg közel sem pozitív főhős. Szerinted mi teszi mégis szerethetővé?
Az, hogy szerethető-e vagy nem, azon múlik, hogy ki olvassa. Sok embernél a szeretet és a gyűlölet határán áll ő. Ami megmenti, hogy van humorérzéke, nem nyavalyog a boldogságért, nem gyárt kifogásokat, és bátor. Emellett láthatjuk azokat az eseményeket, amik őt alakították. Mindazonáltal sok szörnyű dolgot tesz és nem egy jó ember, de ettől lesz elég érdekes ahhoz, hogy olvassák. Nem kell szeretned őt, hogy élvezd a történetét.
Lawrence nemcsak válaszaival állt rendelkezésünkre, hanem egy dedikált, magyar nyelvű példányt is felajánlott a kedves olvasóknak a Tövisek Királyából, amit ő maga fog elküldeni a szerencsés nyertesnek. Szeretnéd, ha ez a ritka ereklye a Tiéd lenne? Csak töltsd ki az alábbi Rafflecopter boxot és máris megadtad magadnak az esélyt.
1. Iratkozz fel a blogra/YouTube csatornára
2. Like-old a blog Facebook oldalát
3. Like-old a Prince of Thorns Facebook oldalát
4. Válaszolj egy piszokegyszerű kérdésre.
A játék április 30.-ig tart. A korábbiaktől eltérően külföldről is be lehet nevezni!
Facebook oldalak esetében nem elég a látogatás, like-olni is kell!
Sok cseresznyét! 😉
Tövisek Hercege: 344 oldal, Fumax, 2014 – 2995 Ft (kartonált, dombornyomott)
Tövisek Királya: 504 oldal, Fumax, 2015 – 3995 Ft (kartonált)
Tövisek Császára: 480 oldal, Fumax, 2013 – 4595 Ft (keménytáblás)
RENDELD MEG AKÁR 27% KEDVEZMÉNNYEL!