Ha nem szülsz gyereket, nincsenek jogaid. Nagyjából ezzel az egy mondattal össze lehet foglalni azt a hátborzongató történetet, amit a Horgonyhely mesél el nekünk. Először olvastam nőt szerzőtől weird irodalmat (vagyis bármit, ami ahhoz közel áll), és azt kell mondjam, nem csalódtam Moskát Anitában.
A borító (Marcela Bolívar grafikája) elérte a célját: rögtön a kezembe kaptam, amikor megláttam a könyvesboltban, bár akkor még fogalmam sem volt, mire számítsak. Most, az utolsó oldal után alig tudom összefoglalni, mit hagyott bennem. Szokatlan volt, de jó értelemben.
Már az első fejezetből lehet következtetni arra, hogy egy erősen más fantasy került elénk, mint amit eddig megszokhattunk (Trigger warning: szigorúan felnőtt regény!). A szerző nyomasztó, sötét világára az is rátett egy lapáttal, hogy a cselekmény télen, zord hidegben játszódik. Aki viszont hozzám hasonlóan szereti az olyan kalandokat, ahol hajóval indulunk útnak messzi vizekre, annak talán egy kis felüdülés lesz, hogy egyik szereplőnk, Vazil a történet túlnyomó részében saját vitorlással közlekedik. Ez ugyanis a horgonyhelye.
A horgonyhelyek központi szerepet játszanak a cselekményben, nem hiába kapta róluk a címét a könyv. Pontosan arról a helyről beszélünk itt, ahol megszülettél – és azért horgony, mert nem tehetsz meg tőle egy bizonyos távolságnál többet. Ha mégis átléped a határaidat (szó szerint), a szervezeted szépen ellened fordul és addig nem hagy békén, amíg vissza nem mész. Nem túl jó kilátások. Az egyetlen lehetőséged a vándorlásra, ha teherbe esel (aminek végülis van értelme, mert komoly túlnépesedési problémákat okozna, ha sok ember születik ugyanarra a horgonyhelyre). Nőként nyert ügyed van. Férfiként, nos… így jártál.
De persze milyen csúnya világrend lenne az, amit legalább egy ember ne akarna megbuktatni. Esetünkben kettő is.
Azt szerettem nagyon a Horgonyhelyben, hogy teljesen a feje tetejére állította a megszokott nemi erőviszonyokat és a hatalmi játszmákat. Atwood óta virágkorukat élik a férfi feljebbvalók-női alárendeltek által alkotott történetek. Moskát Anita viszont csavart egyet a dolgon és a nőket helyezte a férfiak fölé, mindezt egy kicsit sem idilli környezetbe helyezve. Néha olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy nem elég, hogy egy elnyomó társadalom kellős közepébe csöppentem, de még a hó és a hideg szél is befúj az idegeim alá. Szóval a világépítés több, mint nagyszerűen sikerült.
Hőseink indítékai érthetőek, nehezen lehet egyiknek vagy másiknak igazat adni. Érdekes volt végigkövetni, ahogy mindketten ugyanazért a célért küzdenek, mégis olyan utakat járva, ahogy akár a másikat is képesek elárulni, vagy szentesíteni az eszköztárukat. Ugyanazt keresik, de máshogy: a tudomány racionalitását állítja szembe a varázslat természetfeletti erejével, ám nem követeli meg az olvasótól, hogy válasszon.
Vazil, akit már korábban említettem, éveken keresztül kétségbeesetten kutatja, miért képesek szabadon mozogni a várandós nők – azért, hogy felszabadíthasson egy szeretett személyt, aki már nem képes a gyerekvállalásra. Társát, Larst teljesen más célok vezérlik: a kirekesztettség, a bosszúvágy hajtja. Azoknak a férfiaknak a szabadulásáért küzd, akiket feleségeik megaláztak, vagy akiket a tenyészként használtak a vándorláshoz (igen, ez még annál is hátborzongatóbb, mint amilyennek elsőre hangzik). Lenyűgözött a karakterek kidolgozottsága, ahogyan saját elveik mentén vitték előre a történetet és sosem tudhattam, mi fog következni.
A Horgonyhely bár a testedet fogva tartja, az elmédet nem hagyja nyugodni. Egy nyomasztó világot mutat be, ahol a hatalmad nem(csak) a tudásodban, hanem a méhedben rejlik. Érdekes lehet belegondolni, milyen, amikor teljes mértékben a nők irányítanak, és vajon kisülhet-e ebből bármi jó. (Példának okán Vazil lánya, Helga mindent megtenne, hogy szabadulhasson apja hajójáról – amikor pedig sikerrel jár, egy katasztrófalavinát indít el.)
A történet – komor, sötét jellegéből adódóan – nem éppen boldog befejezést kap, amit nem is várhatunk el tőle. Szó szerint olyan, mint az a mágia, ami lehorgonyozza az embereket: elvesz tőled valamit, amit talán sosem kapsz vissza.
Semmiképp nem mondanám könnyű olvasmánynak.
A kötet itt megrendelhető.
KORÁBBI BEJEGYZÉSEK
- Ezeket olvastam télen | Olvasónapló
- Ég veled, 2021! | Olvasónapló
- Magasugrás és mélyrepülés | Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021
- Fantasztikus kisprózák csúcsra járatva | Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020
- Évkönyv a magyar fantasztikumról | Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019