Kicsit mintha megszaporodott volna az életemben az egy főre jutó dedikálások száma: májusban negyedik alkalommal szereztem aláírást Leiner Laurától, októberben Mary E. Pearson közönségtalálkozóját ülhettem (és állhattam) végig, most hétfőn pedig Leigh Bardugo érkezett az Alexandra Könyvesház pódiumára.
A szerző Grisa trilógiájához készülő Netflix sorozatot Budapesten forgatják, így tudott egy kis időt szakítani a magyar olvasóira (sőt, sokan érkeztek a szomszédos országokból is).
Egy enyhe spoilerövezetbe érkeztem meg délután, a harmadik emeleten sorban állók ugyanis Bardugo eddigi könyveinek kibeszélésével próbálták agyoncsapni a dedikálás kezdetéig hátralévő időt – úgy, hogy nálam az összes a várólistámon „csücsül” még. Szerencsére egyetlen lényeges pontot sem hallottam ki a történetekből.
Apropó, szerencse: az sajnos a korán érkezőknek kevésbé kedvezett. A harmadik emeleten kanyargó résztvevőket az emeletek közötti lépcsőre próbálták terelni a szervezők, ennek azonban az lett a vége, hogy gyakorlatilag kicserélődött a sor: akik régóta várakoztak, hátrébb szorultak, a kicsivel kezdés előtt betoppanók pedig a sor elejére kerültek. Itt kisebb káosz és tömegnyomor alakult ki, ami egy előre kijelölt útvonallal talán elkerülhető lett volna (nem utólagos terelgetéssel, amikor már megtörtént a baj). Így viszont akadtak olyanok, akik legalább 50 hellyel szorultak hátrébb az eredeti helyzetükhöz képest.
A kialakult, majd helyrehozott szervezetlenség és a két órás várakozás ellenére mégis egy leírhatatlanul felemelő élménnyel jöttem haza. (Megjegyzés: ne magassarkúban menj!) A szervezők a dedikálható köteteket egy névre szóló post ittel különböztették meg, majd a gördülékeny haladás érdekében mindenkit egyenként megkértek arra, hogy kinyitva készítsék elő a saját példányaikat. Ez egyébként egy hasznos módszer, másodperceket lehet vele spórolni, ami közel négyszáz embernél sokat számít.
A legfelső szinten, az Alexandra Pódiumon várt Leigh Bardugo (mindannyiunkat egy-egy „Hey, how are you?”-val üdvözölve), plusz egy szervező, aki segített átadni neki az aláírásra váró könyveket. Ő kedvesen meg is eresztett egy kedves mondatot, amivel próbálta – nálam sikeresen – még felejthetetlenebbé tenni a dedikálást: „Csak élvezd a pillanatot, a többit intézem.” Az aláírás pillanatában az összes résztvevőről készítettek képet, úgyhogy az már biztos, hogy örök emlék marad. (Főleg azoknak, akik elcsípték az Árnyék és csont sorozat két szereplőjét, Ben Barnes és Kit Young villámlátogatását. Róluk sajnos pont lemaradtam.)
