Szeptember közepén már nem annyira aktuális nyári összegzést közzétenni, de az időjárás kicsit még tartja az elmúlt hónapok melegét, ezért talán mégsem vagyok túlzottan elkésve. Az elmúlt napokban lett egy “kattanásom”, hogy régen, a YouTube videóimban olyan szépen vezettem az évszakokra bontott olvasásaimat – mi lenne, ha visszahoznám ezt a jó szokásom? Remélem, sikerül tartanom.

Nyári olvasmányok - Mandragorea

Összesen 11 kötetre jutott időm az elmúlt három hónapban (a félbehagyott olvasásokat nem számoltam bele). Azért nem került fel mindegyik a képre, mert vagy könyvtári példányok voltak, vagy egyéb okból nincsenek már a birtokomban. Igen vegyes volt a felhozatal mind téma, mind minőség tekintetében, de kifejezetten nyári olvasmánynak egyiket sem mondanám.

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

A Tiszt örömön keresztül már volt szerencsém megismerkedni a Kondo-módszerrel, viszont annyi helyen hallottam, hogy a mélyebb megértéshez mindkét kötet szükséges, hogy úgy döntöttem, kihozom a könyvtárból. Nos, nem tudok a többséggel száz százalékban egyetérteni. Ugyan a Rend a lelke mindennek Kondo első megjelent könyve, úgy éreztem, ez inkább egy adalék a Tiszta öröm gyakorlati leírásához, ami részletesen bemutatja, hogyan tudod eldönteni, milyen értéktárgyaid okoznak számodra örömet, és azokat hogyan célszerű tárolnod. Így kénytelen vagyok kicsit szembe menni az árral és azt mondani: nem nagy baj, ha az első kötetet kihagyod. (A másodikat viszont kötelezővé tenném, az európai kultúrába nehezen beilleszthető japán filozófiai elemek ellenére.)

Heather Dunphy: A macskák titkos nyelve

Kicsit olyan érzés fogott el, mikor ez a kötetet olvastam, hogy nagyon szép akar lenni, de semmi érdemi információt nem tartalmaz. Mindenbe egy kicsit belekap, cserébe a felszínt kapargatja a macskák fajtáiról és életviteléről. Gyakorlatilag semmit nem tudok visszaidézni belőle, amit a macskákról szeretett volna megtanítani nekem. De legalább szépek voltak benne a képek.

Moskát Anita: Horgonyhely

Moskát Anita nők uralta, erősen szürreális fantasyje volt az egyetlen nyári olvasmányom, ami blogbejegyzést is kapott – itt részleteztem, mennyire különleges történetet írt egy nők uralta világról, ahol a gyermekvállalás a legnagyobb hatalom és az egyetlen lehetőség, hogy elhagyd a helyet, ahol születtél.

Melinda Gates: A nő helye

Elég hatásvadász lett a magyar cím az eredetihez képest (The Moment of Lift – szabad fordításban Az emelkedés pillanata), de nem is könnyű témát dolgoz fel. A szerző a Bill & Melinda Gates Foundationön keresztül rengetegszer megtapasztalta, hogy a régi, megszokott kultúrák, szokások olykor mennyire hátrányos helyzetbe hozhatják a nőket, és ezzel még finoman fogalmaztam. A legérdekesebb és legdurvább pedig, hogy egyes területeken senkinek nem jut eszébe, hogy ez így nagyon nem lesz jó – még maguknak az érintetteknek sem. Nehéz írom erről a kötetről, néhol én is döbbenten bámultam a sorok felett (csak egy példa a sok közül: egyes térségekben a fogamzásgátlásnak még a lehetőségét sem ismerték, így a gyakori, nem tervezett gyermekvállalás elképesztően hamar tönkretette a nők egészségét). Tervezek létrehozni egy ajánlólistát, amire társadalmi témákat körbejáró könyveket teszek fel, A nő helye mindenképp szerepelni fog rajta.

Sheila Heti: Változások könyve

Na, ezt őszintén nem tudtam hova tenni. A téma abszolút érdekelt; kíváncsi voltam, hogyan dolgozza fel a “gyereket akarok” és a “nem akarok gyereket” közötti érzelmi lavírozást az általános társadalmi elvárások és egy krízishelyzetben lévő házasság mellett. Cserébe egy erősen zavaros irományt kaptam, amit inkább neveznék naplónak, mint regénynek. Még jó, hogy könyvtárból kölcsönöztem.

Holly Farrel: Gyógy- és fűszernövények termesztése, felhasználása

Kicsit bánom, hogy nem készítettem pár fényképet erről a könyvről, mert egy elképesztően gyönyörű, illusztrált albumot tarthattam a kezemben. Hasznos kis könyvecske és tökéletes ajándék azoknak, akik szeretik nevelgetni otthon a saját fűszerkertjüket. Tartalmi téren viszont ez is sajnos csak az alapokat érinti, így inkább kezdőknek ajánlanám (meg azoknak, akik szeretik a szép könyveket).

André Aciman: Call Me By Your Name

Az erős hype és az általános vélekedés alapján azt vártam ettől a történettől, hogy kitépi a szívemet a helyéről és minimum ketté fogja csavarni. Nos, csalódnom kellett. Hiába szeretem az LMBTQ+ romantikát, ebben sajnos most csalódnom kellett, valahogy elmaradt a várt katarzis. Viszont mindenképp tervezek új esélyt adni neki, ezúttal magyar nyelven. Hátha úgy könnyebben megtalál.

Nisio Isin: Death Note: Another Note: The Los Angeles BB Murder Cases

Nálam is beütött egyszer, sok-sok éve a manga- és animekorszak. Azóta ugyan jócskán apadt az érdeklődésem, a Death Note-hoz mai napig szívesen térek vissza, a mangasorozat pedig azóta is ott sorakozik a polcomon, időnként újraolvasom. Nisio Isin regénye egy tökéletes spin-off, hűen követte Ohba Tsugumi eredeti történetét. A Death Note-rajongók biztosan szeretni fogják már csak azért is, mert két mellékszereplőt közelebbről is megismerhetünk benne: az ex-FBI ügynököt, Misora Naomit és L egyik utódját, egyben a cselekmény elbeszélőjét Mellót (akinek szépen sikerült az orromnál fogva vezetnie).

Al Ghaou Hesna: Félj bátran

Még mielőtt bárki belekezdene ebbe a könyve, egy gyors jó tanács: papír, toll és jelölőcetli legyen kéznél! Szükség lesz rá. Hesna háborús tudósítóként szó szerint testközelből tanulhatta meg, hogyan kell kezelni a félelmeinket – és itt meg is állnék, mert ez nagyon fontos: kezelni, nem legyőzni. Olyan ugyanis nincs, hogy valaki nem fél. A félelem működéséről számomra is meglepő dolgokat mesélt saját, háborús zónákban megélt történetein keresztül a szerző. Ezekhez pedig javaslom, hogy ragadjunk meg egy tollat és jegyzeteljük ki, mert később hasznosak lehetnek.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Még a díszkiadás megjelenésekor nyertem meg egy példányt a Libri játékán, és bár erősen hadilábon állok a szépirodalommal, Szerb Antal regénye adott némi inspirációt arra, hogy később is érdemes lenne errefelé keresgélnem más olvasmányokat. Ismered azt az érzést, amikor egy könyv végére érsz és az első gondolatod, hogy “Bakker, én ezt miért nem olvastam hamarabb?”? Na, pontosan ez jutott eszembe nekem is az Utas és holdvilág utolsó oldalai után. Mihály útkeresése, vívódása a társadalom általános elvárásai ellen nem egyszer megrázott és kifacsart – főleg így, fiatal nőként olvasva, aki szintén saját önálló élete elejét éli. Száz százalék, hogy többször elő fogom még venni, kedvencem lett.

Lackfi János: Dupla medve

A nyár utolsó napjaira Lackfi legújabb verseskötete jutott, aminek már a koncepcióját nagyon érdekesnek tartottam. A szerző Versgyár projektje arra épül, hogy szabadon beküldött témákból verset kerekít – a néhány soros magyarázat pedig még többet segít a megértésben. Főleg azoknak ajánlom, akik kissé szkeptikusan állnak a rímekbe szedett sorokhoz, mert itt aztán kicsit sem száraz a verselemzés.

Te miket olvastál ezen a nyáron?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük