Három történet az apokalipszisről, és ami utána következhet.
|
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?
Egy tökéletes világban minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz lenne, és mindenki tudná a különbséget. De ez nem egy tökéletes világ. A probléma azokkal van, akik annak gondolják.
Borító: 5/5 – Na, ez a cover nagyon ott van. Az ember észreveszi ezt az égő kézlenyomatot és azonnal odakapja a fejét, hogy mi lehet ez. A betűtípussal és annak színével már kevésbé vagyok kibékülve, plusz az a DNS minta sem nagyon illik a képbe, de legalább az a jó nagy minta eltereli róluk a figyelmet. Magára a borítóra egy jobb kéz került, amiről rögtön azt jutott eszembe, hogy ez a világ mennyire rá lett „tervezve” erre: jobb oldalon haladunk az úton, jobb kézzel kell használnunk az egeret, az ollót, a fényképezőt, a legtöbb használati tárgy jobb oldalra lett ergonomikusan kialakítva. A bal kezesek meg így jártak, ők szerezzenek be mindent speciális szakboltokban. (Elnézést kérek a kitérőért, személyesen is érint a téma, ugyanis balos vagyok.)
Tartalom: 5/5 – Adott egy világrend, amelyben egy iPod antik műtárgyként kerül egy régiségbolt kirakatába, a rendőrség külön osztagot tart fent az „ifiknek” és bármikor alkotóelemeire szedhetnek, ha éppen fölöslegessé válsz. A szétbontásodra tulajdonképpen bármilyen indokot találhatnak 13 és 18 éves korod között.
Lehetsz egy felelőtlen srác, akinek több a kihágása, mint az érdeme és soha nem telik el napja verekedés nélkül. A szüleidnek ilyenkor két választása van: megnevelnek, vagy nem bajlódnak veled tovább fölöslegesen, inkább megszabadulnak tőled és szó szerint aláírják a „halálos” ítéleted.
De mi van akkor, ha apa-anya már régen nincs sehol? Ebben az esetben marad a túltelített árvaház, ahonnan költséghatékonyság végett kirostálják a kevésbé jó képességűeket. Nincs beleszólási jogod, az állam már döntött Felőled. A fölöslegbe tartozol, akiket túl drága mulatság etetni.
A harmadik eset az, amikor vannak szüleid – de olyan bigott vallásosak, hogy egy kizárólag személyes meggyőződésre alapozott értéket támogatva feláldozzák a saját fiukat, pontosan a tizenharmadik születésnapján.
Előfordulhat, hogy a másik oldalon állsz. Tonnaszámra darabolod fel a hasznavehetetlen kölyköket egészen addig, amíg el nem követsz egy nagy hibát, amibe belerokkansz és amit nem tudsz jóvá tenni – mégis próbálkozol.
Mit tehetsz? Beletörődsz abba, ami neked jutott vagy szembeszállsz a társadalom romlott értékeivel és segítesz azoknak, akik szintén ez elől próbálnak menekülni?
Olykor-olykor elgondolkoztam a fiatalság helyzetén olvasás közben. A tinédzserkor az úgynevezett „változó időszak”, ilyenkor fedezzük fel a világot, kezdünk megérni, leszünk szerelmesek, boldogok, csalódottak, felelősségtudatosak – és ilyenkor esünk át azon a fázison, amikor senkit és semmit nem értünk. Bele kell tanulnunk a világ rendjébe és ehhez időre van szükségünk, ezért teszünk néha olyat, amit talán nem kellene. Ebben a könyvben pedig pont a felnőtté válás folyamatát képtelenek tolerálni azok a felnőttek, akik ugyanezen már átestek egyszer. Türelmetlenek, képtelenek kezelni a tizenévesekkel járó nehézséket, ezért inkább megöletik a saját gyereküket. Ezen a ponton vetődik fel a nagy kérdés:
Mennyit ér egy emberi élet?
Bámulatos, egyben ijesztően megrázó – csak ajánlani tudom, mert tulajdonképpen mind a négy felvázolt eset ráhúzható a 21. századra: felveti a renitens kamaszok problémáját, az emberekbe vetett hitet, az elvakult vallásosság tragikus következményeit.
 |
|
|
A recenziós példányért hálás köszönetem a Könyvmolyképző Kiadónak!