Ragadd nyakon Rómeót és Júliát, rakd le őket egy város két végpontján, adj hatalmat a famíliájuknak, uszíts rájuk egy hordányi szörnyet és ez az egészet dönts nyomorba, hogy aztán elindíthassanak egy posztapokaliptikus szabadságharcot. Victoria Schwab Verity City duológiáját nagyjából ennyiben össze lehetne foglalni, ha nem kaparnánk le a felszínt. Szereplőink azonban sokkal többet adhatnak nekünk ennél.
„Mindenkinek szüksége van szövetségesekre. Eljátszhatod, hogy legyőzhetetlen vagy, de lefogadom, hogy jobban tetszene, ha kedvelnének.”
Victoria Schwab – Egy kegyetlen dal
Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.
Victora Schwab (Viszály, Egy sötétebb mágia) New York Times sikerlista-vezető regénye a sötét hangulatú Verity szörnyei duológia első kötete.
HOGYAN KERÜLT HOZZÁM? Az első kötetet a Book a Sloth Club és a Fumax közös boxából szedtem ki, a második pedig azon kevés könyveim egyike, amit képes voltam előrendelni. Higgyétek el, jó okom volt rá.
BORÍTÓ Végre, végre, VÉGRE egy zseniálisan gyönyörű magyar borító! A fél internet kevés lenne rá, ha ki akarnám fejezni, mennyire megvett magának. Hiába színesek, mégis van bennük valami, ami egyszerre kelt szépérzetet és ébreszt fel bennem valamilyen óvatoskodó ösztönt. Egyenként is mesések, de a kettő együtt tökéletes összhangot alkot. A piros-kék páros, ahogy elvész a fekete háttérben, a fehér kalligrafikus betűk, a hegedű, mint visszatérő motívum – minden stimmel. Le a kalappal! 5*/5
TARTALOM A szerző szerint young adult, szerintem nem annyira. Annál azért valamivel sötétebb. (Érdekes, hogy pont ez a történet került a young adult kategóriába és az Egy sötétebb mágia a felnőtt regények közé – értékelés hamarosan.) Fordítva reálisabbnak érezném.
Már az első oldalaktól kezdve egy kissé posztapokaliptikus, sötét, nyomasztó betondzsungelben érezhetjük magunkat, az érzés pedig kitartóan rángat magával a történet végéig. E bizonyos dzsungel fái (khm, épületei) között kapásból háromféle szörnyeteg rejtőzik, amelyek pontosan ugyanennyi módszerrel képesek megölni.
Corsai, Corsai
Karmos árnyék,
Sok-sok foggal
élve rág szét.
Malchai, Malchai,
eszes gonosz,
A véred issza
és mosolyog.
Sunai, Sunai,
Szén a szeme,
Lelkeket lop
az éneke.
Előbbi kettőnek kivásárolhatod a jóindulatát egy szabad szemmel is jól látható összeggel Verity uralkodóján, Callum Harkeren keresztül, aki jó vezetőként természetesen mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb biztonságban élhesd a látszólag problémamentes életed egy – szó szerint – szörnyen veszélyes terepen. Feltéve, ha elég vastag a tárcád. Akkor nem válik belőled vacsora.
Utóbbiak viszont ha fizetnél nekik, se bántanának senkit szándékosan – csakhogy néha sajnos muszáj nekik. A Sunaiok ugyanis a szó legszorosabb értelmében kiszipolyozzák belőled a lelket egy kiadós lakomához. Míg egyesek egész jól tűrik ezt a procedúrát, Flynn nehezen tudja megemészteni, hogy mások életét kell elvennie a saját életben maradásához.
Pont azt szeretem a fantasyben, mint műfajban, hogy hiába festenek le egy szisztematikusan összerakott, logikusan felépített, de egyébként abszolút nem létező, fantázia szülte világrendszert, mégiscsak tanulhatunk belőlük, találhatunk bennük olyasmit, amit könnyen ráhúzhatunk a saját életünkre. Imádom keresni a sorok között a fikció-valóság párhuzamokat, a Verity szörnyei duológiában is akadt pár, amit érdemes magunkévá tenni.
#1 Fogadd el azt, aki vagy
Lehet, hogy minden álmod a természetes szőke hajszín, ami másoknak jól áll, de a barna fürtjeidből lehetetlen kihozni. Lehet, hogy más elképesztő tehetséggel rajzol, de neked egy pálcikaembert is nehezedre esik papírra vetni. Lehet, hogy a lábaid elé rakják a létező legnagyobb lehetőséget, amit „hülye lennél nem elfogadni”, de te valami másra vágysz. Lehet, hogy az emberekkel, akiket te irányítasz egy projekt miatt, keményebben kellene bánnod, de a benned élő filantróp nem engedi. Nincs ezzel semmi baj. Mert te a barna hajaddal lehetsz gyönyörű, a művészet más ágában lehetsz igazán jó, más időben ragadod meg a nagy alkalmat, és jobbá teheted az emberek életét. Kate és August belső harcának ez a legnagyobb próbatétele: elfogadni önmagukat.
#2 Ismerd el saját gyengeségeid
Amire más képes, te nem feltétlenül – a mondat viszont fordítva is ugyanúgy megállja a helyét. Csak fogadd el, és a lehető legtöbbet hozd ki belőle. Mint ahogy szörny létére August sem válogatás nélkül táplálkozott az emberek lelkéből.
#3 Néha mindannyiunkba beköltözik a szörnyeteg
Ahogy olykor Augustból is előtör énje kevésbé szerethető oldala, úgy nekünk is adódhatnak rosszabb pillanataink, amikor legszívesebben kirohannánk a világból és macska módjára lelöknénk dolgokat (vagy embereket) a széléről. Hatalmas lelkierő kell ahhoz, hogy merjük megélni ezeket a sötét időszakokat, ám még több kitartásra lesz szükségünk, ha el is akarjuk engedni, tanulni belőlük és a saját személyes történetünk fájó, de szükséges részévé tenni őket.
#4 Egyedül nem sokra mész
Minden sikeres ember mögött hatványozódva ott áll több másik, akik nélkül nem jöhet létre, amiért küzdünk. Kate-nek August, Augustnak a családja, a Flynn családnak Verity City fele, a népnek pedig a jobb élet törekvése, ami sokkal hatalmasabb náluk. Ebből is tisztán látható, hogy a nagy célok megszülethetnek egyedül, de beteljesíteni csak többedmagunkkal lehet. Ha pedig baj van, vagy elakadtunk, merjünk segítséget kérni.
„A igazi nevem Katherine Olivia Harker. (…) Nem akartam hazudni, de néha sokkal egyszerűbb az igazságnál. Rövidebb. Csak új életet akartam kezdeni.
Victoria Schwab – Egy sötét duett
Csináltál már ilyet?
Eleinte felszabadító, mintha ledobnál egy nehéz kabátot. De aztán fázni kezdesz, és rájössz, hogy az életed egyáltalán nem kabát volt. Hanem a bőröd. Olyasmi, amit nem vethetsz le, különben önmagadat is leveted.”
(Zárójeles spoileres megjegyzés: Schwab egészen a második könyv 288. oldaláig volt képes nem összehozni a két főszereplőt, utána nem bírt magával. Már majdnem elhittem, hogy ez nem szerelmi történet lesz.)
5/5
_____________________________________
Verity City után négy párhuzamos Londonba utazunk el – hamarosan mesélek nektek Schwab trilógiájáról, A mágia árnyalatairól is!
EGY KEGYETLEN DAL
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Fumax, 2018
Oldalszám: 394 oldal
Kötés típusa: puhatáblás
RENDELD MEG ITT!
EGY SÖTÉT DUETT
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Fumax, 2018
Oldalszám: 422 oldal
Kötés típusa: puhatáblás
RENDELD MEG ITT!